Húsvét 7. hét csütörtök
SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
A fogságban lévő Pál apostolt Jézus megerősíti, hogy Rómában is tanúságot tegyen róla bátorságával. (Amikor a kis-ázsiai zsidók észrevették Pál apostolt a jeruzsálemi templomban, annyira felizgatták ellene a népet, hogy csak a Jeruzsálemben állomásozó római őrség ezredese menthette meg a haláltól. Letartóztatta ugyanis, és kettős börtönbe vetette.) Másnap azután az ezredes szerette volna pontosabban megtudni, hogy a zsidók mivel vádolják. Ezért levétette Pál bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, azután elővezettette Pált, és eléjük állította. Mivel pedig Pál jól tudta, hogy (a tanács tagjainak) egyik része a szadduceusok, másik része viszont a farizeusok közül való, ezért így kiáltott fel a főtanács előtt: „Férfiak, testvérek! Én farizeus vagyok, farizeusok ivadéka. A holtak feltámadásába vetett hitem miatt állok a bíróság előtt.” Alighogy elhangzottak szavai, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között. A főtanács két táborra szakadt. A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs se feltámadás, se angyal, se lélek; a farizeusok viszont mindezt vallják. Ezért nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjából fölemelkedett néhány törvénytudó, és hevesen tiltakozott: „Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha valami szellem vagy egy angyal szólt hozzá?” A vita úgy elfajult, hogy az ezredes már attól félt, hogy Pált széttépik. Ezért katonaságot hívott, hogy kiragadja őt közülük, és fölvezesse a várba. A következő éjszaka az Úr megjelent Pálnak, és így szólt: „Légy állhatatos! Mert ahogy Jeruzsálemben tanúságot tettél rólam, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.”
Ez az Isten igéje. ApCsel 22,30;23,6-11
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Legyenek egy, amint mi egy vagyunk! Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egy legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.
Ezek az evangélium igéi. Jn 17,20-26
„Szent Candid” Alapítványunk a
támogatásával